csak megszokásból dúdolom
ezt az idejemúlt dallamot
csak megszokás a fájdalom
az el nem múló ártalom
csak megszokás a félelem
s a végtelenített életem
megszokásból kétkedem
enélkül nem létezem
csak megszokás
a fájdalom
csak megszokás
a félelem
(tegnap is)
megszokásból keltem fel
és tettem a dolgomat reggel
színes tömeg közt álnévvel
megszoktam h bújni kell
megszoktam és elléptem
a gondokat már nem nézem
megszoktam h tűrni kell
a éjjel is nélküled múlt el
csak megszokás
a fájdalom
csak megszokás
a félelem
