Mikor beléptem a ketrecbe
Megállott az idő
Rám szállt a csend
A megkövült erő
Behúztam az ajtót
A ventilátor pörgött
Kinyílt a csap
A rózsa még csak hörgött
Tudtam nincs menekvés
Elsodor a víz
Könyörögnöm kellett
Hogy maradjon még íz
Megindult a tisztító zuhany
Alapokat mosott el
Tudtam, hogy bűnös vagyok
S velejemig áznom kell
A gőz felcsapott
Arcomon sebhelyek
A forróság kínzott
Mi kell még emberek
Börtönben lennem
Meddig kell
Hogy a tisztaságig
Forrjak el
Áztatom még magam
Hisz optimista vagyok
Hiszem, hogy a zuhany után
Lelkem gyémántként ragyog
Kilépek a kádból
Nem változott semmi
Hívom a ruhát
a reggeli gyónás ennyi
Majd mocskosan utamra enged
Várva engem haza
Kötéllel a nyakamon
Mely mostmár nem annyira laza
