A konvektor mély kattogása
Uralja a csendet
Egy barátom imént horkolt
A másik meg se rezzent
Alszanak mind hiszen
Éjszaka van
Éberen álmodom a tegnapot
Magamban
Hittem hogy sorsunk
Soha nem fogy el
Hittem h szerelmünk vállunkon
Csak édes teher
Bíztam én még reggel is
Rossz álom gyanánt
Reméltem a tested engem
Soha nem bánt
Ő bántott, megbántott
Könnyeim folytak
Rettegek tőle hogy
Lesz-e még holnap
Lesz-e holnapunk veled
Kedvesem
Leszek-e neked még
Egyetlen gyermeked
Fájó kérdés lelkemet
Mardossa
Hitemet vízként a félelem
Mossa
Feléled a szél
Az utca ébred
Jeges eső támad
Egyedül félek
