Gyereknek születtem
Anyám így akarta
De idegenként élek
Pecséttel egy lapban
Igazolva lett hogy élhetek
Jogot adtak, és szép ígéretet
Ez minden vértem
S mondhatni, nem sokat tettek értem.
Pedig a szülői jó szó
Ápolt, ha kellett megfedett
Simogatott, és nevetve nevelt
Irányban lehetnék
Jó széllel hajózva
Nem keresve utam
Lapáttal csapkodva
S közben eldönteni sem tudom
Van-e még jogom
Átlépni ezen
A borzasztó ketrecen
Olajozva hívott életre
De mindent félrevetve
Csak ez jutott neked is
Meg egy rozsdás, ócska bilincs
Szabadulni kell
Addig nem adhatjuk fel
Míg az almát meg nem ettük
Lázadni kell
Csatába menni
Elbukni, és újból kezdeni
Lépni előre
Meghalni, kapni új erőre
És kezdeni újra
Aztán, majd ha bölcselkedtünk eleget
És sebzett agyunk már nem bír egyebet
Csak szimulál a harc láttán
Tán nyugodtabban alhatunk ezután
